Egy új megközelítési módszert találtam ki, hogy eljussak Bakonybélbe, ami olcsóbb és gyorsabb is az eddigi Sárvár-Veszprém-Zirc vonat, majd Zirc-Bakonybél buszozásnál: Elmegyek Pápáig vonattal, onnan pedig busszal tovább, és már reggel hétkor ott is vagyok. Hátránya, hogy negyed ötkor kell otthonról elindulnom...
Kocsmában gyors kávé, és pecsételés, aztán a zöld jelzés ismert útvonalán elindulok a Kerteskői-szurdok felé. Persze, beletellik egy kis időbe, míg odaérek, mert nem győzök fényképezgetni, ennyi képet talán még egy túrán sem készítettem. A szurdokból felmegyek az Oltár-kőhöz, ÖBB igazolókód, geoláda, és reggeli. És fényképek :)
Tovább a zöldön, sokszor bejárt út, erre vezet a Bakonyi Barangolás TT, és a Rómer Flóris Emlékút is. A Nagy -Som-hegy oldalában zöld ruhás emberkékkel futok össze, vagy természetvédelmi őrök, vagy erdészek lehettek, a piros kereszt jelzést keresték. Mondtam, éppen rajta állunk, de azt már csak magamban gondoltam,. hogy az ilyen kérdéseket könnyen meg lehet spórolni, ha az egyikük kezében tartott 62-s Garmint bekapcsolnák :)
Zoltay-forrás után Pénzesgyőr felé fordulok, egy darabon sem jelzés, sem út nincs, egy szántóföld szélén megyek. A faluban nem esett útba bolt, ezért nem vettem itókát a hátralévő kilométerekre, gondoltam, a meglévő egy literrel vígan kitartok a Tiszta-víz forrásig. Hát nem.
Iharos-tető oldalában elveszett jelzés, meredten gps bámulással mentem tovább, míg elő nem került újra.
Ismerős szilfa közelében elhaladva Rátértem a Szekrényes-kő árokban a Ráktanya tanösvényre. Illetve mentem az árokban, ösvény nélkül, követve a jelzéseket, térdig medvehagymában, és ágak közt, sziklákon. Nehéz terep volt, és itt már éreztem, hogy folyadékkészletemet igencsak be kell osztanom. Szekrényes-kőnél ellenőrzőkód, pihenés. A tuhun, és a műholdképen kinéztem egy jelzés nélküli utat, amin át tudok térni a piros jelzésre, viszont a valóságban ez egy lekerített terület, teli tehenekkel, a kerítés mellett pedig gépek egyengették a talajt. Elindultam az erdőben a kerítéssel párhuzamosan, hiszen csak másfél kilométerről volt szó... Ez a másfél kilométer végig erős emelkedő volt, kétszáz méterenként az utamra merőleges, húsz méter mély vízmosásokkal, alig negyven perc kellett a máskor legfeljebb húsz perces szakaszhoz :)
A következő izgalmas rész Fodor-tanya, és Köves-tanya közt ért, négy koca, vagy húsz-huszonöt vadmalaccal ott örvendeztek a patakparton a jó időnek.
Geoláda, majd a régen várt Tiszta-víz. Rögtön fél literrel kezdtem, két litert pedig elcsomagoltam a délután hátralévő részére.
Ismerős terep következik, Liliennel erre kékeztünk februárban, akkor a Pénz-lik kódját már leolvastuk, ezért most nem kell felkapaszkodnom, amit kicsit sem bánok.
Könnyű, nyugis szakasz jön a kisvasút töltésén, sok-sok vaddal, míg odaérek a Király-kúthoz, az utolsó ellenőrzőkódhoz. A forrás a Tiszta-vízhez képest csalódás, kis mocsaras dagonya, de szerencsére még bőven van vizem. Mozgalom teljesítve, már csak be kell sétálnom a kilenc kilométerre lévő Homokbödögére. Fél óra várakozás, majd busszal be Pápára, ahol már az unokahúgom vár egy hamburgerrel.
Szép nap volt, de a hirtelen meleg, és az a tény, hogy január óta nem mentem nagyobb távot, eléggé lefárasztott, pedig csak 47 kilométert mentem.
Elfogytak az Ösvénytaposós mozgalmak :)
Tíz hónap után egyszercsak azt vettem észre, hogy ismét kéktúrázom, köszönhetően Liliennek, aki nélkül műsorunk nem jöhetett volna most létre :).
Reggel fél hétkor a megszokott Bakony-megközelítő járatunkon ültünk, hogy Veszprém - Zirc érintésével tíz órakor megérkezzünk Bakonybélbe. Jó az a buszmegálló, ahogy az ember leszáll a hátsó ajtón, ugyanazzal a lendülettel már be is lehet robogni a kocsmába. Most is így tettünk, a szokásostól eltérést csak az okozta, hogy most nem kértünk Ösvénytaposós bélyegzést, mert a túrajelentésekre is az OKT-s bélyegzéseket szántuk. A tintázás színhelyéül a szóba jöhető két helyszín közül a Gerence fogadót választotuk, utána kis szerelvényigazítás a hídnál és már indultunk is.
No, nem olyan túl nagy hévvel, mert Lilien rügyeket gyűjtött, én pedig minden második szikláhozfelmásztam fényképezni egyet. Vagy kettőt.
Pár helyen fakitermelőkkel találkoztunk, de nem tudtam Lilient rábeszélni, hogy gyakoroljon egy kicsit a következő hónapban rá váró döntésre, így leforgatni sem sikerült a Texasi láncfűrészes gyilkos helyi körülményekre optimalizált változatát, és így ez a szöveg is szimpla túrabeszámoló marad, a horror helyett.
Elértük a kék, és a piros jelzés közös szakaszát, ahol egy kicsit átpártoltunk a másik színhez, hogy felnézzük a hajszabarnai Pénz-likhoz (így ezáltal bő háromszáz métert kihagytunk a kékből). A barlangnál betyárok kincsét, sőt, még a geoládát sem találtuk, ellenben egy baglyot, és a fákon különös dobozokat igen. Megkerestük az Öreg-Bakony Bakancsosa mozgalom igazolókódját (nem volt túl nehéz), majd tartottunk egy kis ebédszünetet.
Visszaereszkedtünk a kékre, mentünk tovább Németbánya felé, amikor Lilien egyszercsak átmutatott a szemközti domboldalra, ahol barna-fehér foltos állatok mozogtak. Évek óta járom a Bakonyt, találkoztam már mindenféle itt élő állattal, de a muflonokkal még egyszer sem sikerült összefutnom. Egy hónappal ezelőtt Enkeli még a vonatból is látott, de én persze akkor is a másik oldalon ültem, és esélyem sem volt rá, hogy megpillantsam, éppen ezért nagyon megörültem ennek a hat-hét állatnak. Ahhoz túl messze voltak, hogy normális kép készüljön az én kis gépemmel, de így is kattogtattam szorgalmasan.
Németbányára beérve rögtön szemet vetettem az erdőszélen álló házra, így muszáj lesz lottószelvényeket vásárolnom, majd a sokmilliós nyeremény besöprése után a háziakat rábeszélnem a költözésre. :)
A falu után az arrajárók különös mutatványt láthattak volna: egy túrabotra kötözött késsel próbálok fagyöngyöt szedni..
A vadászház mellett letértünk az útról, a jelzések egy kis patak mellett vezettek, hol az egyik, hol a másik oldalon, így az egy napra eső patakátkelési rekordomat szerintem sokszorosan felülmúltam. Felértünk az esőbeállóhoz, innen számomra már ismerős szakasz következett a régi vasúti nyomvonalon, majd a Torna patakot elérve már Liliennek is ismerős részek jöttek, hiszen az egy hónappal ezelőtti csehbányai túrán is erre jártunk. Naplementekor értünk ki a rétre, bár terveztem, hogy készítek pár giccses képet a hegyek mögött eltűnő Napról, nem jött össze, nem volt tökéletes az irányzék. Városlődre már szürkületben értünk, és kiderült, amit messziről párának néztünk a falu fölött, az bizony füst. Keskeny utcákon követtük a jeleket a sötétben, majd kiértünk a községből, innen már csak csak egy kilométer volt hátra a vasútállomásig, ahol meglepetésemre egy új MTSZ-es bélyegzővel kaptuk meg az igazolást.
Már régen éreztem magam ilyen jól túrán, készült is egy rakás kép, és videó is, ahogy fenntebb látszik :)
Tavalyi évet túrázásilag jól kezdtem, már január harmadikán a Bakonyban mászkáltam három napon keresztül, hogy a Porva-Cseszneki vasútállomástól Bakonykoppányig tartó Rómer Flóris Emlékút minden méterét bejárjam.
Kéktúrával nem haladtam túl jól, az utolsó pecsétet áprilisban nyomtam a füzetbe. Ennek ellenére sokat jártam a kéken, hiszen Widivel, és Liliennel is dupláztam pár szakaszt. Sikerült a bűvös száz kilométeres határt is átlépnem, Először májusban a Kinizsi Százason, majd augusztusban a Rockenbauer 130-on, végül novemberben az Isziniken. Az R130 nem csak a száz kilométer miatt emlékezetes, hanem ez lett az első feladott teljesítménytúrám, a 103. kilométernél, 27 kilométerrel a cél előtt, Valkonyán.
A gyaloglás mellett rákaptam a kerékpározásra is, legtöbbször Enkelivel csavarogtunk a Bakony aljában, félve nézve a hegyeket :)
Lássuk a számokat: kicsit többet sikerült gyalogolnom, mint a 2010-es évben, most 1143 kilométerrel növekedett a lábamban a megtett út, és összesen 25941 méter szintkülönbséget küzdöttem le függőlegesen.
A leghosszabb, egyben legyalogolt táv 103 kilométer volt, míg a legtöbb szint 3027 méter.
Végigjártam két túramozgalmat, kettő pedig folyamatban van.
Kerékpárral szolidabbak a számok, ott csak 615 kilométer jött össze 3652 méter szintkülönbséggel.
Összesen tehát saját erőből 1758 kilométert és 29593 méter szintet tettem meg.
2011-re nem adtam meg célszámokat, idén viszont szeretném elérni gyalogosan az 1500 kilométert, míg bringával az 1000-et.
Oszt majd möglátjuk :)
Öreg-Bakony Bakancsosa mozgalom két pontjának felkeresésére indultunk, végül egy kis havas ládázás lett belőle.
