Országos Kéktúra, Boldogkőváralja

A nyomat tiszta, az állomás romos.
állapot: rendben

Kár, hogy vonat már nem jár erre... Bár amúgy is messze van mindentől. A pecsét legalább rendben volt.
állapot: rendben

Elhagyatott állomás (megállóhely), de a pecsét rendben
állapot: rendben

Undorító az állomás, a pecsét rendben
állapot: rendben

A pecsét megvan, vonat nincs
állapot: rendben

A bélyegző folyamatosan elérhető
állapot: rendben

Pecsét rendben
Bizarr a hely :)
állapot: rendben

A nyomat tiszta.
állapot: rendben

Az elhagyott állomás a falutól igen messze van
állapot: rendben

A bélyegző folyamatosan elérhető
állapot: rendben

Vigyázzatok a dobozban lakó darazsakkal
állapot: rendben

Nincs lánccal rögzítve, mert nincs lánc! De ott van és hibátlan!
állapot: rendben

A pecsét rendben, de a lánc hiányzik.
állapot: rendben

A várnál lévő pecsét rendben. Az állomásnál lévőt nem néztem
állapot: nincs információm

Nyomat szép
állapot: rendben

A nyomat tiszta
állapot: rendben

a lepukkant állomáson rendben van a pecsét
állapot: rendben

A nyomat tiszta
állapot: rendben

a lánc le van szakítva
állapot: rendben

Állomás falán, elérhető.
állapot: rendben

könnyen megtalálható az előtető oszlopán. A lenyomata viszonylag jó.
állapot: rendben

Pecsét rendben, hozzáférhető, lenyomata szép.
állapot: rendben

Hernádcéce után továbbra is mezőgazdasági földeken vitt az utam tovább, de nem túl sokáig, hiszen alig egy kilométer múlva már a boldogkőváraljai vasútállomáson gyönyörködhetek a nem túl bőbeszédű menetrendben (napi egy pár vonat, kora reggel), és két satnya vadkenderben. Következő pecsét már Regécen lesz, de addig még egy sátrazás is vár rám.
Ismét aszfaltkoptatás jön a faluig, viszont kisütött a nap, így lehet gyönyörködni a várban, meg persze nyomkodni a fényképezőgép gombját.


Boldogkőváralja és Arka közt is marad az aszfalt, már most látom, hogy holnap a patakátkelések nem okoznak majd nagy kihívást, erre csontszáraz a meder. Arkán a temetőben friss vizet vételeztem, aztán elindultam éjszakai szálláshelyet keresni. A kék megkerül egy dióbirtokot, sajnos az ott dolgozók az ösvényt használják illemhelyként, és az eldobált üvegek alapján a lélekmelegítőt is itt viszik be a szervezetükbe.
Sűrű bozótosban vezet az út, de aztán szerencsére sikerül még a természetvédelmi terület előtt sátrazóhelyet találnom, és még térerő is akadt, pedig nem számítottam rá a völgyben, így megírtam, hogy bármennyire is igyekeztem, még mindig nem sikerült elvesznem. Még volt vagy két órám a napnyugtáig, így a sátor is szépen ki tudott száradni, mire alvásra került a sor. Ebben az évszakban a sátrazásnak megvan az a hátránya, hogyha lemegy a nap, akkor pillanatok alatt lehül a levegő, és muszáj bebújni a hálózsákba. Viszont jókat olvastam, aludtam , hiszen a nap felét heverészéssel töltöttem, este hatkor már mindig pihenő üzemmódban voltam

állapot: rendben

A nyomat tiszta
állapot: rendben

itt pecsételtem, rendben van.
állapot: rendben

könnyen észre lehet venni, elég jó még a lenyomata
állapot: rendben

Rendben volt.
állapot: rendben

Okés
állapot: rendben

Rendben, átlagos állapot
állapot: rendben

Szép nyomatot ad.
állapot: rendben

A nyomat tiszta
állapot: rendben

Bár valahol olvastam pár napja hogy hiányzik, de a helyén van sértetlenül
állapot: rendben

Darazsak a dobozban fészkelnek!
állapot: rendben